Az átlagos NT reakciói kontextusfüggők – mindig arra reagál, amit és ahogy mondanak neki, megfelelő ritmusban, a kontextus figyelembevételével. A kulcs itt a ritmus: a kommunikációs folyamat olyan, mint a tánc – ahol egyszerre kell a zene ütemére ÉS a partnerrel összhangban mozogni.
Aki socially inept, az pont ezt a ritmust nem tudja eltalálni. Jó esetben tud arról, hogy van ilyen ritmus, és kétségbeesve próbálja követni (sikertelenül), rossz esetben viszont nincs is erről tudomása, és, mondhatni, a saját dobosa által diktált ütemre masírozik. Akárhogyan is, a külső szemlélő számára az ilyen embernél az a legfeltűnőbb, hogy mennyire nincs szinkronban a környezetével.
- Eleve rosszkor szólal meg. Félbeszakítja a beszélgetőpartnerét, akkor szólal meg, amikor valaki mástól várják a választ, amikor bezzeg neki kéne válaszolni, akkor épp kibámul az ablakon. Elbambul, kiesik neki a beszélgetés egy része, amikor ismét észbe kap, a társaság már több körrel előbbre jár.
- Rossz hangerővel. Motyog, vagy olyan hangosan beszél, hogy a kávézó másik sarkában is tisztán hallani. Ha nevet, túl sokszor/túl hangosan/nem standard frekvencián nevet.
- Úgy beszél, ahogy senki élő ember. Modoroskodik, nem találja el a megfelelő nyelvi regisztert (tudományos nyelven beszél hétköznapi helyzetekben), vagy csak simán sosem hallott szlenget használ.
- Amikor megszólal, nem a megfelelő dolgot mondja. Olyan témát vet föl, ami nem érdekel senkit, és akkor is erőlteti, amikor mások másfelé vinnék a beszélgetés fonalát. Ha mégis elterelnék a tárgyat, három mondat múlva ismét a kedvenc témájánál van („Micsoda, randira hívott Lord_of_the_Soldering_Gun_1993? Hát ez nagyon érdekes! A legtöbb autista ilyet nem csinál, mert ennél alapvetőbb szociális készségeket sem tanítanak meg nekik az iskolában. Hál’Istennek, mára már eljutottunk oda, hogy kötelező pedagógiai asszisztenst kijelölni az autista gyerekek mellé. A 2013-ban elfogadott nemzeti esélyegyenlőségi törvény szerint…)
- Ezen belül is, mestere annak, hogy akaratlanul beszóljon másoknak. Jó érzékkel tapint rá a kényes témákra, és többszöri biztatás után sem akad le róluk. Nem szívbajos, simán elsüti azt a viccet, aminek az a csattanója, hogy „vetélkedő”, és csak utólag jön rá, hogy bakker, a beszélgetőpartnere felesége éppen terhes. Időnként a kontextust is teljesen benézi (kisfarkú férfiakról poénkodik az Országos Mikropénisz Biennálén). Ha bókol, a bókjai visszafelé sülnek el („Jé, nekem ugyanaz a második keresztnevem, mint neked az első”. „De jó, tényleg?” „Csak én nem használom, mert nem tetszik.” „Öööö...” )
- Félbeszakít másokat azért, hogy pontosítson, kijavítson, rákérdezzen a mondanivaló lényege szempontjából jelentéktelen részletekre. („Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset…” „ESZEM!!!! IKES IGE, BASZKI!!! ÁLTALÁNOS ISKOLA, HARMADIK OSZTÁLY!!”)
- A „szó szerint értés” nevezetű sajátosság miatt félreérti a mondandó lényegét, így téves és/vagy oda nem illő és/vagy okoskodónak ható választ ad. („Hozd ide a számítógép madzagját!” „Mi van?” „Azt ott, ott van az orrod előtt!” „Ja, azt hittem, a tápkábelre gondolsz, én azt szoktam így hívni, de nem madzagnak, hanem mazzagnak, két zével. Ez valójában egy QXD193_a_445 kábel, ami az ISO11379/alfa/kis kú betű szabvány szerint…”) Ez azért különösen zavaró, mert ez nemcsak a kommunikáció folyását korlátozza, hanem az információk áramlásába is bezavar. Ezen a ponton idézném a régi klasszikus viccet a programozóról és az ő tojásairól (A programozó férje leküldi az asszonyt a boltba: „Hozz egy margarint és ha van tojás, tízet!” Az asszony nekiindul, majd visszatér tíz margarinnal: „Volt tojás.”*)
- Oversharing/Too Much Information. Olyan információk megosztása széles körben, ami csak a kezelőorvosra és/vagy a legintimebb barátokra tartozik (pl. testnedvekkel, emésztéssel, szexuális funkciókkal kapcsolatos infók). Súlyosbító tényező, ha a megosztott információ olyasmi, ami örökre beleég a beszélgetőpartner mentális retinájába. („Még diákkoromban elcsentem egy üveg keverőpálcát a kémiaszertárból, és megkerestem vele a G-pontomat.”)
A szinkronban-nem-levés ugyanakkor nemcsak nemcsak a beszéd tartalmára és formájára vonatkozhat, hanem a non-verbális jelzésekre is.
- Merevség, faarc, monoton beszéd minden lehetséges testhelyzetben és érzelmi állapotban.
- A Mars bolygón elsajátított, sosem látott taglejtések. Úgy legyint, mintha egy baseball-labdát próbálna eldobni a placc túlsó végéig. Úgy von vállat, hogy mindkét vállát fölhúzza a füléig, és közben széttárja a karját.
- Természetellenesen modoros, kimért gesztikuláció. Mintha egy rossz színész játszaná el a társasági ember szerepét.
- Túlmozgásos. Beszéd közben rugózik, folyton mozog a keze-lába. Ha állva beszélgetsz vele, ide-oda szökdécsel. A belső feszültséget nem is a mimika vagy a hanglejtés megváltozása fejezi ki a leginkább, hanem a túlmozgásosság még kifejezettebbé válása.
- Szaggatott, kiszámíthatatlan mozgás. Hirtelen áll föl, fordul meg, vált irányt, úgy, hogy még a macskád is megijed tőle.
- Séta közben nem tudja tartani a tempót. Vagy loholsz utána lógó nyelvvel, vagy lehagy, és csak a következő kereszteződéskor kapcsol, hogy elvesztett valamit.
Ezeknek az egyenetlenségeknek a fő káros hatása abban áll, hogy megakasztják a beszélgetés természetes folyását, ritmusát. Váratlan „döccenőket”, digressziókat iktatnak be, vagy a beszélgetés elakad, vagy olyan váratlan fordulat történik, ami után a beszélgetőpartner percekig hüledezik, hogy ez most mi volt. Egy NT-nek egy ilyen emberrel beszélgetni olyan, mintha olyasvalakivel táncolna, aki nem érzi a zene ritmusát, hanem görcsösen vonszolja végig a parketten, és néha még alaposan rá is tipor a lábára. Az NT-k általában meg se tudják fogalmazni, hogy mi zavarja őket pontosan – sőt, sokszor el se jut az egész a tudatukig, mert az elutasítás tudatalatti szinten következik be. Csak annyit éreznek, hogy ezzel az emberrel nem jó táncolni, és máskor inkább olyan partnert keresnek, aki ügyesebben pörgeti-forgatja őket a parketten (és nemcsak a kályhától tud elindulni).
*A vicces blogposzt keretében küzdünk egy kicsit a patriarchális előítéletek ellen. Pinás programozók is léteznek, bizonyám, sőt. Aki be meri ide kommentelni az ismert viccet a női programozóról, azt egy nagydarab feminista punksrác fogja megkeresni, vascsővel a kezében. Én szóltam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nagyorsoly 2013.08.11. 21:16:38
semota · http://livewithit.blog.hu 2013.08.12. 13:23:53
sorica123 (törölt) 2013.08.13. 01:34:57
Arról nem beszélve, hogy egy rakat személyiségzavar is produkál szociális viselkedést bekavaró tüneteket, tehát akinek ilyenje van (pl nekem, diagnosztizáltak rá valamit, de a doki láthatóan a leginkább hasonlító zizit kereste meg, hogy legyen neve a gyereknek), annak már eleve kevésbé jön, hogy üptre hülyének nézzen bárkit is. A "hülyeség" az nekem inkább a korlátoltság. Az olyan emberrel az időjárásnál tovább nem nagyon jutok, mert vazze, ő is helyben topog, én meg nem vagyok egy akkora spíler, hogy bárkivel bármiről tudjak beszélni, úgyhogy cső. Azaz a fentebb elsoroltak közül egy csomó "idétlen" viselkedést produkáló aspival (vagy bármilyennel kb) égvilágán semmi bajom, de a nyelvtannácitól például akkor is a hideg lel, ha tudom, hogy nem bunkó vagy ilyesmi, csak egy dologra bír egyszerre figyelni és nem tud elvonatkoztatni.
Néha egy pár modorosbeszéd-típustól is enyhe vakarózásom lesz, de az csak a stílus miatt, meg mert régebb én is beszéltem baromi bénán (osztály persze nagyon élvezte, gyanítottam is, hogy én vagyok a bazári majom).
semota · http://livewithit.blog.hu 2013.08.13. 01:38:39
"Néha egy pár modorosbeszéd-típustól is enyhe vakarózásom lesz, de az csak a stílus miatt, meg mert régebb én is beszéltem baromi bénán (osztály persze nagyon élvezte, gyanítottam is, hogy én vagyok a bazári majom)."
Jaja. Én ezzel kábé úgy vagyok, hogy a saját modorosságom vicces és szellemes jófejség, másoké meg irritáló, manírozott szar. :D
Asszem 2013.08.13. 20:16:10
sorica123 (törölt) 2013.08.13. 20:31:05
sárga nyúl 2013.08.18. 19:31:32
@Asszem: Nem betegség, hanem fogyatékosság. Hivatalosan. Aztán van aki nem érzi ennyire súlyosnak, de egy biztos: nem betegség.
semota · http://livewithit.blog.hu 2013.08.19. 10:06:18
ja nem, ezt csak úgy hasból írtam, csak úgy, mint a maZZagra vonatkozó szabvány számát :)
sárga nyúl 2013.08.19. 10:10:15
darvaskristof 2013.08.21. 23:40:00
saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=844680&pos=1
Devienne 2013.09.16. 19:12:28
"Mi a női programozó rémálma? ...." c. vicc????
Kérem a "jutalmam" :P
kis szent terez 2013.10.29. 20:56:35
kis szent terez 2013.10.29. 22:55:56
Bm3g 2020.09.05. 02:24:53
An article in the scientific journal Nature presented a series of studies that demonstrated that when shown photos and clips of social interactions(filmed via a first-person perspective with a go pro camera) of a group of ASD versus neurotypical individuals. ASD individuals were as a group perceived as significantly less attractive, dominant, likable, and fun to 'hang-out' with. They were, however, perceived as roughly equally 'trustworthy', 'smart', and 'good to live near' compared to NT controls. Their findings also demonstrated that the "negative first impressions of adults with ASD occurred only when audio and/or visual information was present, and not when the transcript of their speech content was evaluated. This discrepancy suggests that social presentation style rather than the substantive content of social speech drove negative impression formation of individuals with ASD."