Ugrás a tartalomhoz
aug. 07. 2013

Miért furák az aspergeresek az NT-k számára?

Az átlagos NT reakciói kontextusfüggők – mindig arra reagál, amit és ahogy mondanak neki, megfelelő ritmusban, a kontextus figyelembevételével. A kulcs itt a ritmus: a kommunikációs folyamat olyan, mint a tánc – ahol egyszerre kell a zene ütemére ÉS a partnerrel összhangban mozogni.

Aki socially inept, az pont ezt a ritmust nem tudja eltalálni. Jó esetben tud arról, hogy van ilyen ritmus, és kétségbeesve próbálja követni (sikertelenül), rossz esetben viszont nincs is erről tudomása, és, mondhatni, a saját dobosa által diktált ütemre masírozik. Akárhogyan is, a külső szemlélő számára az ilyen embernél az a legfeltűnőbb, hogy mennyire nincs szinkronban a környezetével.

  •  Eleve rosszkor szólal meg. Félbeszakítja a beszélgetőpartnerét, akkor szólal meg, amikor valaki mástól várják a választ, amikor bezzeg neki kéne válaszolni, akkor épp kibámul az ablakon. Elbambul, kiesik neki a beszélgetés egy része, amikor ismét észbe kap, a társaság már több körrel előbbre jár. 
  • Rossz hangerővel. Motyog, vagy olyan hangosan beszél, hogy a kávézó másik sarkában is tisztán hallani.  Ha nevet, túl sokszor/túl hangosan/nem standard frekvencián nevet.
  • Úgy beszél, ahogy senki élő ember. Modoroskodik, nem találja el a megfelelő nyelvi regisztert (tudományos nyelven beszél hétköznapi helyzetekben), vagy csak simán sosem hallott szlenget használ.
  • Amikor megszólal, nem a megfelelő dolgot mondja. Olyan témát vet föl, ami nem érdekel senkit, és akkor is erőlteti, amikor mások másfelé vinnék a beszélgetés fonalát. Ha mégis elterelnék a tárgyat, három mondat múlva ismét a kedvenc témájánál van („Micsoda, randira hívott Lord_of_the_Soldering_Gun_1993? Hát ez nagyon érdekes! A legtöbb autista ilyet nem csinál, mert ennél alapvetőbb szociális készségeket sem tanítanak meg nekik az iskolában. Hál’Istennek, mára már eljutottunk oda, hogy kötelező pedagógiai asszisztenst kijelölni az autista gyerekek mellé. A 2013-ban elfogadott nemzeti esélyegyenlőségi törvény szerint…)
  • Ezen belül is, mestere annak, hogy akaratlanul beszóljon másoknak. Jó érzékkel tapint rá a kényes témákra, és többszöri biztatás után sem akad le róluk. Nem szívbajos, simán elsüti azt a viccet, aminek az a csattanója, hogy „vetélkedő”, és csak utólag jön rá, hogy bakker, a beszélgetőpartnere felesége éppen terhes. Időnként a kontextust is teljesen benézi (kisfarkú férfiakról poénkodik az Országos Mikropénisz Biennálén). Ha bókol, a bókjai visszafelé sülnek el („Jé, nekem ugyanaz a második keresztnevem, mint neked az első”. „De jó, tényleg?” „Csak én nem használom, mert nem tetszik.” „Öööö...” )
  • Félbeszakít másokat azért, hogy pontosítson, kijavítson, rákérdezzen a mondanivaló lényege szempontjából jelentéktelen részletekre. („Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset…” „ESZEM!!!! IKES IGE, BASZKI!!! ÁLTALÁNOS ISKOLA, HARMADIK OSZTÁLY!!”)
  • A „szó szerint értés” nevezetű sajátosság miatt félreérti a mondandó lényegét, így téves és/vagy oda nem illő és/vagy okoskodónak ható választ ad. („Hozd ide a számítógép madzagját!” „Mi van?” „Azt ott, ott van az orrod előtt!” „Ja, azt hittem, a tápkábelre gondolsz, én azt szoktam így hívni, de nem madzagnak, hanem mazzagnak, két zével. Ez valójában egy QXD193_a_445 kábel, ami az ISO11379/alfa/kis kú betű szabvány szerint…”) Ez azért különösen zavaró, mert ez nemcsak a kommunikáció folyását korlátozza, hanem az információk áramlásába is bezavar. Ezen a ponton idézném a régi klasszikus viccet a programozóról és az ő tojásairól (A programozó férje leküldi az asszonyt a boltba: „Hozz egy margarint és ha van tojás, tízet!” Az asszony nekiindul, majd visszatér tíz margarinnal: „Volt tojás.”*)
  • Oversharing/Too Much Information. Olyan információk megosztása széles körben, ami csak a kezelőorvosra és/vagy a legintimebb barátokra tartozik (pl. testnedvekkel, emésztéssel, szexuális funkciókkal kapcsolatos infók). Súlyosbító tényező, ha a megosztott információ olyasmi, ami örökre beleég a beszélgetőpartner mentális retinájába. („Még diákkoromban elcsentem egy üveg keverőpálcát a kémiaszertárból, és megkerestem vele a G-pontomat.”)

 

A szinkronban-nem-levés ugyanakkor nemcsak nemcsak a beszéd tartalmára és formájára vonatkozhat, hanem a non-verbális jelzésekre is.

  • Merevség, faarc, monoton beszéd minden lehetséges testhelyzetben és érzelmi állapotban.
  • A Mars bolygón elsajátított, sosem látott taglejtések. Úgy legyint, mintha egy baseball-labdát próbálna eldobni a placc túlsó végéig. Úgy von vállat, hogy mindkét vállát fölhúzza a füléig, és közben széttárja a karját.
  • Természetellenesen modoros, kimért gesztikuláció. Mintha egy rossz színész játszaná el a társasági ember szerepét.
  • Túlmozgásos. Beszéd közben rugózik, folyton mozog a keze-lába. Ha állva beszélgetsz vele, ide-oda szökdécsel. A belső feszültséget nem is a mimika vagy a hanglejtés megváltozása fejezi ki a leginkább, hanem a túlmozgásosság még kifejezettebbé válása.
  • Szaggatott, kiszámíthatatlan mozgás. Hirtelen áll föl, fordul meg, vált irányt, úgy, hogy még a macskád is megijed tőle.
  • Séta közben nem tudja tartani a tempót. Vagy loholsz utána lógó nyelvvel, vagy lehagy, és csak a következő kereszteződéskor kapcsol, hogy elvesztett valamit.

Ezeknek az egyenetlenségeknek a fő káros hatása abban áll, hogy megakasztják a beszélgetés természetes folyását, ritmusát. Váratlan „döccenőket”, digressziókat iktatnak be, vagy a beszélgetés elakad, vagy olyan váratlan fordulat történik, ami után a beszélgetőpartner percekig hüledezik, hogy ez most mi volt. Egy NT-nek egy ilyen emberrel beszélgetni olyan, mintha olyasvalakivel táncolna, aki nem érzi a zene ritmusát, hanem görcsösen vonszolja végig a parketten, és néha még alaposan rá is tipor a lábára. Az NT-k általában meg se tudják fogalmazni, hogy mi zavarja őket pontosan – sőt, sokszor el se jut az egész a tudatukig, mert az elutasítás tudatalatti szinten következik be. Csak annyit éreznek, hogy ezzel az emberrel nem jó táncolni, és máskor inkább olyan partnert keresnek, aki ügyesebben pörgeti-forgatja őket a parketten (és nemcsak a kályhától tud elindulni).

 

*A vicces blogposzt keretében küzdünk egy kicsit a patriarchális előítéletek ellen. Pinás programozók is léteznek, bizonyám, sőt. Aki be meri ide kommentelni az ismert viccet a női programozóról, azt egy nagydarab feminista punksrác fogja megkeresni, vascsővel a kezében. Én szóltam.

süti beállítások módosítása