Ugrás a tartalomhoz
jún. 23. 2013

A felnőtt aspergeresek nyelvhasználata

Sokszor, sok helyütt elhangzik, hogy az aspergeres gyerekek túl formálisan használják a nyelvet (vö. kis professzorok). De mi a helyzet az aspergeres felnőttekkel?

Kamaszkorban, de legkésőbb fiatalfelnőtt-korban az aspergeres fiatal rájön arra, hogy a merev és formális nyelvhasználat nem igazán menő, és hogy valahogy e tekintetben is hasonulni kellene a többiekhez. Mivel a csoportnorma átvétele ez esetben sem megy spontán módon, ezért megpróbálja a hiányosságait tudatos, vagy legalábbis féltudatos erőfeszítésekkel leküzdeni. Ezt pedig a következő eljárásokkal próbálja kivitelezni: 

  • Elkezdi figyelni, hogy a kortárs csoport milyen szavakat, szófordulatokat használ. A nekik tetsző dolgokat megjegyzi, használja.
  • Nyitott szemmel jár az interneten, ezen belül is a blogokon, fórumokon, mémraktárakban. A neki tetsző szavakat, szófordulatokat megjegyzi, és használja. Különös örömmel csap le a különféle internetes szlengszótárakra, hivatalos és nem hivatalos szószedetekre.
  • A könyvek, újságok olvasásakor árgus szemekkel figyeli az „idézhető idézeteket”, amiket kitűnő memóriájának köszönhetően megjegyez, és az adekvátnak tűnő helyzetekben echolál. 

Ennek a folyamatnak a végeredménye a felnőtt aspergeresekre nagyon jellemző, ezer közül is elkülönböztethető nyelvhasználat és nyelvi humor: 

  • A gazdag szókincs, a(z NT-k szemszögéből nézve) indokolatlanul használt idegen szavak és a precíz(kedő) nyelvhasználat felnőttként is megmarad. Ezt a felnőtt aspi nem egyszer nyakló nélkül használt szlenggel és durva káromkodással próbálja ellenpontozni. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a pinás-faszos poénok megállás nélküli lövellése (pun intended) is. 
  • A spontaneitás emulációját szolgáló, valójában előre betárazott, konzerv fordulatok. Ezek nemcsak a Modoros blogon kipellengérezett fordulatok („Itt van az eb elhantolva”) lehetnek, hanem Padisák Mihály-regényekből ellesett „diáknyelvi” fordulatok, az Internetto szlengszótárában olvasott lejárt szavatosságú szellemességek, vagy bármi más, ami az illető aspinak megtetszett, és azóta is echolálja.
  • Innen-onnan összecsipegetett, helyenként pontatlanul használt szlenges fordulatok, amik ebből adódóan kissé eklektikus hatást keltenek.
  • Előre betárazott, konzerv sztorik, amiket minden adekvátnak tűnő helyzetben elmesél – nem egyszer pontosan ugyanazokkal a szavakkal.
  • 5-6 kedvenc vicc, amit minden adandó alkalommal elsüt, akár naponta többször is. Ezek közül nem egy tipikus autisztikus poén, amit simán fel lehetne venni a diagnosztikai kritériumok közé, ugyanis csakis és kizárólag olyan emberek mulatnak rajta, akik maguk is az autizmus-spektrumon foglalnak helyet.
  • Senki más által nem használt szavak, kifejezések használata (neologizmusok). Nem ritkán ki is hangsúlyozza, hogy ezt ő találta ki, és rajta kívül senki sem használja. A cifrán káromkodó aspiknál a káromkodások nagy része is „saját fejlesztés”, amire igen büszkék.
  • Kissé túlbonyolított, így némiképp nehézkes szófordulatok, mondatfűzés.
  • Nagyon jellemző, hogy rákattannak bizonyos szavakra, kifejezésekre, amit nyakra-főre használnak; egy idő után a túlhasznált idiómát ejtik, és valami másra kattannak át.
  • Rengeteg idézet, aminek forrása bármi lehet, Shakespeare-től kezdve a különböző zenekarokon át egészen az Encyclopedia Dramaticáig. Különösen népszerűek a geek szubkultúra meghatározó humoros darabjai, mint a Korongvilág-sorozat vagy a különféle Monty Python-opuszok.
  • A sokat olvasó aspiknál az is előfordulhat, hogy konkrét szerzők stílusát próbálják levenni. (E sorok íróját gyerekként Fábry Sándor inspirálta, aztán előbb P. G. Wodehouse műveire, majd a Galaxis útikalauz stopposoknak c. sorozatra kapott rá.)
  • Erős vonzódás a modoros sablonszövegekhez, amik sokféle helyzetben elsüthetők. Ennek komoly gyakorlati haszna van: a modoros szövegeknek, szemben például a 4chanes mémekkel, elég széles közönsége van, így szinte minden körülmények között alkalmasak arra, hogy mosolyra késztessék az embereket – így kiválóan elsüthetők jégtörőként, vagy olyankor, ha az ember fáradt, és nem akar újabb szociális „megoldásokon” gondolkodni.

 

Ebből a keverékből sok mindent ki lehet hozni – a színtelen-szagtalan modoroskodástól kezdve a sújtó intellektuális-faszos poénokig bármit. Az viszont szinte biztos, hogy az összhatás többé-kevésbé mesterkélt lesz – részben az előre betárazott panelek miatt, részben amiatt, hogy az aspik a kortárs csoport szlengjét nem tudják 100%-os pontossággal levenni, részben pedig amiatt, hogy a szellemes hatás elérése érdekében mindig a kelleténél egy picivel többet csavarintanak a mondandójukon. A hatást tovább fokozza az aspikra amúgy is meglehetősen jellemző természetellenes, affektált hangsúlyozás és artikuláció.

Aki konkrét, kézzelfogható példára kíváncsi (mármint a jelen blog bejegyzésein túlmenően :P ), az olvasgassa ifj. Farkas Gyula digitális diáriumát, ami nagyszerűen karikírozza az aspergeresek beszédstílusának eme sajátosságait.

 

 

süti beállítások módosítása