Úgy látom, hogy a legtöbb aspi azért sem tudja magát elhelyezni a világban, mert a világnak és az embereknek nagyon kis szeletét ismeri csak. Ideje java részét a lakásban tölti, vagy éppen ingázik a lakás és a munkahelye között, és ezenkívül nem is jár sehova. Ha vannak is barátai, ez a baráti társaság nagyon szűk, és többnyire olyan emberekből áll, akik maguk sem fogadják el hősünket eléggé, legfeljebb csak megtűrik. Fontos projekt, hogy lehetőségeidhez mérten minél több információt gyűjts a világról és a többi emberről. Nemcsak az első kézből jövő infó segíthet; nagy szerepet kaphatnak itt az idősebb, tapasztaltabb barátok is, akiket bizonyos aspik oly gyakran vonzanak be.
A világ és az emberek megismerése azért is nagyon fontos, mert így tehet szert az aspi az egyik legfontosabb skillre: az emberismeretre. Egy magunkfajta naiv és sebezhető figura nem maradhat másképp életben, csak úgy, ha már az elején megtanulja kiszűrni, hogy ki az, akiben bízhat, és ki az, akiben nem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
egy ember · http://egy-ember.blog.hu 2013.06.06. 19:32:33
Kassák Lajos írta "A ló meghal, a madarak kirepülnek" c. valamijében: "Én láttam Párizst és nem láttam semmit"
16 éves lehettem, mikor először olvastam és nagyon-nagyon szerettem volna látni Párizst, meg úgy az egész világot és kb. 0 esélyem volt rá.
Aztán láttam Párizst és még sok mást. És Kassáknak igaza volt.
Ennek ellenére semotának is igaza van. A világ változatosságának megtapasztalása valóban hasznos. Meg ott is élnek aspiek, akik feltűnően hasonlítanak az itteniekhez... :))))