Ugrás a tartalomhoz
júl. 04. 2008

Pride

2030-at írunk. Június 19-e van. Vasárnap reggel. Tegnap zajlott le az immár huszadik, hagyományos Autistic Pride demonstráció, amelyen büszke, boldog, sugárzó arcú, és a nagy tömeg miatt enyhén stimmelő autisták vonultak föl. Azért, hogy megmutassák, ők is a világon vannak, ők is ugyanolyan tagjai a társadalomnak, mint a többség, és nekik is megvan a helyük, a funkciójuk a magyar társadalomban. Sokan a gyerekeiket is kihozták, másoknak pedig a (neurotipikus) szülei vonultak föl, "Büszke vagyok a neurodivergens fiamra", "A lányom egy autista zseni" és hasonló táblákkal.

Másnap az egyik internetes portál vezércikkében a következő szöveg volt olvasható:

"Mondjuk ki egyszer s mindenkorra: az autizmus betegség. Aki beteg, legyen hálás, hogy a társadalom megtűri, elfogadja. Ahhoz azonban nincs joga, hogy a másságát a többség képébe tolja, hogy arcátlanul büszkélkedjen vele. Autista büszkeség? Mi a franc ez?! Hát most már a betegség, a génhiba, a torzszülöttség a "trendi"? Ha már tartom a szemkontaktust, nem is vagyok ember?"

Egy ismert konzervatív megmondóember így fogalmazott:

"A saját lakásán belül mindenki annyit stimmelhet, amennyit akar. De hadd ne kelljen már nekem folyamatosan mindenütt stimmelést és perszeverálást néznem!"

"Képzeljük csak el, hogy aznap délután normális anyukák is kiviszik sétálni a normális gyerekeiket, és megpillantják ezeket a torzszülötteket. Mi lesz akkor, ha az én gyerekem is meglátja ezeket az autistákat, és ő is elkezd úgy viselkedni, ahogy ő?"

Egy ismert blogger oldalán effélét olvashattunk.

Az még hagyján, de most már megjelentek a divatautisták. Egyre több blogger vallja magát autistának, nyilván azért, mert az olyan laza és trendi. (Most hadd ne mondjak neveket, de az egyik ilyen S-sel kezdődik.) Ezenkívül a médiából is csak az autizmus dicsőítése folyik. És az közismert tény, hogyha az ember meglátja Bill Gatest, máris megfertőződik. Ne felejtsük el, hogy kisgyerekek is nézhetik a műsort, akik még nem tudják megkülönböztetni a "normálist" a "nem normálistól".

[...]

Felháborító, hogy autistáknak is lehet gyerekük! Egyrészt, joggal merülhet föl a kérdés, hogy az ilyenek képesek lehetnek-e felnevelni egy gyereket úgy, hogy ne nyomorult, sérült emberek váljanak belőlük. És az örökbefogadás? Uuugyan, kérem. Képzeljük csak el, hogy "ezek" a normális, egészséges gyerekeinket is megfertőzik, és mire észbe kapunk, nagyban autókereket fognak pörgetni, ahelyett, hogy "játsszuk azt, hogy" játékokat játszanának, és empatizálnának.

Egy másik blogról is idéznénk. Ennek a szerzője nem frekventált, nagy olvasottságú megmondóember, hanem egy egyszerű egyetemista.

A normális ember már hülyét kap attól, hogy mindenhol ezeket az autistákat látja. Még hogy nem képesek kommunikálni! Én pontosan azt látom, hogy valóságos összeesküvést alkotnak ezek. Bemegyek az egyetemre, és mit látok?! Minden tanszéket megszállva tartanak ezek a génhibások, állandóan egymást nyomják be minden pozícióba, állítom, hogy most már normális embert nem is vesznek föl a matek szakra. Lassan már attól kell félnünk, hogy aki nem rokkol, azt föl se veszik az egyetemre. A múltkor is próbáltam fölszedni egy csajt az egyetemen, és mit ad Isten? Kiderült, hogy a csaj már foglalt: egy matematikussal jár a szomszéd kutatóéintézetből. Aki naná, hogy autista. Hát ilyenek ezek.

És végezetül kérném a tisztelt Olvasókat, hogy gondolkodjanak el az alábbi tényen:

Vajon az véletlen, hogy szinte mindegyik Nobel-díjas autista? Ugyanmár, emberek. Ne legyenek illúzióink. Ott vannak ezek mindenhol.

Egyébként pedig:

http://en.wikipedia.org/wiki/Autistic_Pride_Day