Ugrás a tartalomhoz
jún. 16. 2013

+1. Légy türelmes magaddal!

És még egy jó tanács: légy türelmes magaddal.

Valószínű, hogy eleinte nem fogsz gyors eredményeket elérni. Az is valószínű, hogy a kitűzött tervet sem fogod tudni tartani. Az is kiderülhet, hogy az általad választott módszerek nem érnek semmit. De ez ne szegje kedvedet! Ez nem azt jelenti, hogy szar vagy, csak az általad választott módszer nem jó és/vagy túlzottan szorongsz, és ezért nem tudsz eredményeket elérni. Fuss neki újra és újra, kísérletezz, próbálj ki más és más megközelítéseket. A legfontosabb a szívósság, és az, hogy soha-soha ne add fel.

Pontosan tudom, hogy van az az élethelyzet, amikor a legkisebb lépés megtétele is rengeteg energiát emészt fel. Sokan követik el azt a hibát, hogy lebecsülik ezt az állapotot, és lustának bélyegzik meg azokat az embereket, akik benne vannak. Pedig egy depressziós embertől irreális azt várni, hogy forgassa meg egy nap alatt a világot -- a komfortzónájából viszont valamennyire mindenki ki tud lépni. Jobb napjain jobban, rosszabb napjain kevésbé. Annyit egy súlyosan depressziós ember is megtehet, hogy nap mint nap, apró lépésekben tolja ki a komfortzónáját, és tesz olyan, viszonylag kis energiabefektetést igénylő lépéseket, amik ugyanakkor javítják az életminőségét -- a több hetes-hónapos erőfeszítésnek pedig jellemzően érezhető eredménye van.

Bizonyos típusú projekteknél időbe telik az, hogy az ember eljusson odáig, hogy *fejben* képesnek érzi magát a feladat véghezvitele. Sok embert ismerek például, aki a doktoriskola befejezése után csak hosszú évekkel rugaszkodott csak neki a doktori disszertációjának -- egyszerűen azért, mert korábban tele volt szorongással, és nem érezte képesnek magát arra, hogy lemenedzseljen egy ilyen kemény munkát igénylő, komplikált és hosszú ideig tartó projektet. De ha az ember más dolgokban változtat, akkor egy idő után megerősödik annyira, hogy a "mumus" projektekkel is meg tudjon birkózni.

A lényeg tehát nem a gyors és látványos eredmények elérésén van, hanem a szemléleten. És ha a szemléleted megváltozik, az hamarosan az életed minden részén éreztetni fogja a hatását. Ahhoz, hogy rendbetedd saját magadat és az életedet, évek munkájára lesz szükség. Nálam is 5-6 évbe telt, mire nagyjából sínre került az életem. De gondold végig azt is, hogyha nem kezded el most, akkor esélyt sem adsz magadnak -- és könnyen lehet, hogy a hátralévő 5-6 évtizedet is ugyanebben fogod leélni, mint amiben most vagy.