Ugrás a tartalomhoz
máj. 21. 2013

5. Éld a saját életed (és ne mások elvárásainak próbálj megfelelni)

Ha már a mindennapokat biztonsággal üzemelteted, és vannak rövidtávú projektek is, akkor próbáld meg a fenti projektorientált gondolkodást nagyobb léptékre alkalmazni. Hogy miért szükséges ez? Nos, azért, mert aki nem szánja rá az időt, és nem gondolja végig, hogy tulajdonképpen mit is akar az élettől, az félő, hogy beadja a derekát a társadalmi nyomásnak. A társadalomnak világos elképzelései vannak arról, hogy egy magunkfajta fiatalnak mi mindent kell elérnie az életben, és már elég korán elkezdi a nyomasztást. Mikor lesz már pasid, mikor házasodtok össze, mikor csináltok gyereket, miért nincs házatok, miért nincs kocsitok stb. Aki nem elég erős, és nem tudja, hogy pontosan mit akar az élettől, az könnyen abban a helyzetben találja magát, hogy háztartási rabszolgaként dolgozik 3 gyerekkel, és nincs egyetlen szabad perce sem, vagy éppen több másodállásban gürizik azért, hogy kifizethesse egy baszomnagy ház lakáshitelét, amit nem ő akart felépíttetni amúgy sem, hanem a felesége. És akkor jön a rokonság, a szülők, a nagyszülők, a gyerekek a különböző elvárásaikkal, és az ember végül azon kapja magát, hogy már nem is a saját életét éli, hanem csak azért szaladgál, hogy mások igényeinek eleget tegyen.

Fontos tehát, hogy legyenek hosszú távú terveid, és az is fontos, hogy ezek a tervek saját tervek legyenek. Mielőtt bármit is kezdenél, gondold végig, hogy azok a homályos elképzelések, amik benned vannak, azok valóban a sajátjaid-e. Pl. rengeteg aspitól hallom, hogy azon panaszkodik, hogy miért nincs tartós kapcsolata, mert ő már nagyon szeretne gyereket. És ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ez az igény tényleg belülről fakad-e, vagy csak egyszerűen reflektálatlanul átvették, amit mindenki más sulykolt körülöttük, és idővel saját magukévá tették. (Arról nem is beszélve, hogy egy aspinak érdemes nagyon alaposan végiggondolnia, hogy „megbírja-e” a gyereket. A mi fajtánk egyszerűen nem teheti meg, hogy csak úgy ötletszerűen bevállal párat, mert könnyen lehet, hogy erre az egész élete rá fog menni, és semmi másra nem marad ideje és energiája a gyereke ellátásán kívül.) A másik tipikus zsákutca, ha valaki azt a célt tűzi ki, hogy neki márpedig csaja/pasija lesz. Ez nem olyasmi, ami projektszerűen megvalósítható, mert a rágörcsölés, belefeszülés csak elriasztja a potenciális jelölteket, amitől az ember csak még inkább belefeszül, és még frusztráltabb lesz, mint annak előtte. A harmadik tipikus tévutat pedig az NT-knél szoktam látni: ez az anyagi célok kitűzése. Nagyobb ház, nagyobb kocsi, nagyobb hitel. Ezzel az a baj, hogy az ember úgysem fog tudni igazi sikereket elérni.

Ha hosszútávú célokról van szó, egy aspinál szerintem az fizetődik ki a legjobban, ha valamelyik SI-je köré építi az életét. Mi, aspik, egyetlen módon tudjuk észrevétetni magunkat: ha abban, amit csinálunk, nagyon-nagyon jók vagyunk. Számunkra sose lesz opció az, hogy a személyes varázsunkkal és bullshit-dumákkal adjuk el azt, amit csinálunk; adjuk el minőséggel. Azzal, hogy már egyből látszik, hogy amit csinálunk, azt úgy csináljuk, ahogy rajtunk kívül senki. És ha az embernek megvannak a szakmai sikerei, amellé már könnyebb felépíteni a teljes magánéletet. A szakmai sikerek ugyanis a magánéletre is átsugároznak. Ha olyasmiből élsz ugyanis, ami a szenvedélyed, és ami már önmagában is sikerélményt nyújt, akkor boldogabb ember vagy, mint egy olyan aspi, aki valami szar állásban tengődik, és emellett reménykedik abban, hogy végre találkozik egy olyan nővel, aki kiteljesíti az életét.

Kritikusaim most azt vethetik a szememre, hogy azt prédikálom, hogy mindenki csináljon karriert. Nem, nem azt prédikálom. Arra bátorítanám a fiatal (=hozzám hasonló korú) olvasókat, hogy találják meg azt, ami a szenvedélyük, amiben kihívást látnak, és próbáljanak ebből pénzt csinálni – úgy, ahogyan az nekik a legkényelmesebb.

Az is nagyon fontos, hogyha kitaláltad, hogy mit szeretnél csinálni, akkor állj ki az elképzeléseid mellett. Ne hagyd, hogy a kritizálók eltántorítsanak, és ne rendelődj alá megfelelési kényszerből azoknak, akik úgymond a te érdekedben le akarnak beszélni az álmaidról.